Új Haza: Kölpény Vihar I.

Vágtatva hegyeken s völgyeken át
Előttünk terült el egy végtelen táj
Földjén ezernyi nagy harcost látsz
Lovaikról küldenek nyílzáport rád!

Nyilaik eltakarták a napot
Mint sötét fellegből eső hullott
Létüket várfalként védték sáncok
Így éltek túl megannyi ádáz harcot.

Hópelyhet követve virágok nyíltak
Fecske szárnyalt, majd levelek hulltak
Szép ország harcosai csatákat vívtak
Nem adták otthonuk, inkább meghaltak!

Egy napon Északról jött egy sereg
Elébük állt a magyar förgeteg
„Álljatok közénk, zengjenek fegyverek
Aranyból s ezüstből lesz nekünk rengeteg!”

Kárpátok szent hegyei, nyíljatok meg hát
Mert a seregek élén hős Botondunk áll
S nem járja, ki ellenszegül, mert jő halál
Ha lesújt s eltipor a kölpény buzogány!

Kylfa a kézben, induljunk hát!
Várnak minket a nagy csaták
Győzelmünk hangja messzire száll
A kölpény horda meg sem áll!

Keletnél ezernyi riadt szempár
Cárok és királyok bámulnak ránk
Sáncok és kőfalak mögé bújván
Létükért mormolnak imát!