Az Osanya Szol Ivadekaihoz

Ösvényteken csend és homály legyen
Árnyék-párta simuljon sírotokra
Tovább-lengő fények mögött vigyen
Pályátok a teljes sötétbe vissza.

Lámpa lámpát érint az asztalon
Sok göndör fénylugas egymásba-olvad
Közéjük mégis árny karéja horpad
Ott a vakon-látó bogár oson.

Sugárban, én ezer makacs szülöttem
Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél
Mint légbe sarat öntő sűrű ködben.

Hol görcs kérgekből pillog a veszély
Míg rádlel ködöt tépő gyors körökben
A legvégső, feloldó, korom éj.

A medve-ős.

Az elmaradt násszal szívében
Mélyben hol majom-árny sivít
A medve bölcs lépéseit
Kutatta egyik angyal-énem.

A hyperboreus az éjben
Bundafejtő kést élesít
Dalolja medve őseit
S megöli gyermeki-serényen.

Nagy szelleme békésen él
Örök télben övéinel
Melegülnek lenyúzott bőrén.

Az angyalon szikráz a dér
Így várja, gyúl-e felszökő fény
Talán egy rovar szárnyfedőjén.