Talan Holnap

Lassan írom a betűket
Egy szakadt papír hasára
Formálom és megrajzolom
A gondolataim, de hiába.

Csak összegyűlnek, botladoznak
A régi gondok a magányban
Egy szakadt pillanat elég volna
Lerombolják a váramat.

Ez nem is a gond, nem is a bánat
Nem gondolatok, mik sorban állnak
Itt nem ritmusra kalapál lenn
S nem én vagyok már rég idebenn.

De egyszer kilépek önmagamból
A szívem tálcán eléd tartom
Beleszúrhatsz, vagy elégeted
De míg dobog, a régi nem lehet.

Refr.:
Egy magányos erő
Egy elkopott hang
Egy kóbor csillag, ki a tengerbe zuhan…
A világ, mi éled, az ember, ki téved.

Kopott lélek
Egy hiú ábránd
Egy feledt gondolat emberek ajkán
Csak az vagyok, amit itt bent találtál!

Naiv a világ, félénk a lélek
Bátor az ember, de sokszor téved
Ma még talán meghátrálok
De holnap, ígérem, rád találok!

Mit várnak tőlem, sohasem tudom
De holnap, talán, megtalálom
Itt van a szó a lelkem alatt
Csak percet még és elhagyja ajkamat.