Védj Meg Láng: 1. Rész

Felszállóban a hajnali dér
Ne sírj, Lelkem, űz a vér!
Szép Vitézem, lóra ne ülj!
Ellenség most nem menekül!

Elment a harcba a Kedvesem
Nélküle mit sem ér életem
Bátor, de ellen is számos
Nyila- kardja mindnek halálos!

Visszajövök majd szél szárnyán, ha Te vársz, ezer éj sem állíthat meg!
Visszajövök, mert várnak rám, elbúcsúzni, ölelni a Kedvesemet!

Szél, mondd el, mi zajlik amott?
Él- e még szeretőm, vagy már rég halott?
„Vér öntözte falutok földjét
Sok szép vitéz lehelte ki lelkét.”

Holló, jöjj Te láttad a végét!
Az én daliám ontotta-e vérét?
„Határitok zöld füve veresre van festve
Daliád is ott veszett, nem menekült egy se!”

Hű paripa! Visszajöttél? Mondd el most nekem
Szép szemét, amíg lehunyta, szólt-e Kedvesem?
„Hozzád küldött, szép leány, üzenetét hozom
A síron innen, azon is túl- szeretni fogom!”