Szondi Két Apródja: 1. Rész

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom
Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant
A kopja tövén, mintha volna feszűlet
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet.

,Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért
Odaillőt egy huri nyakra!'

„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant
És pengeti, pengeti, sírván:”

...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyaszülte.

„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs
Mit csak terem a nagy szultán birodalma
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
Ali győzelem-ünnepe van ma!”

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi
Jézusa kezében kész a kegyelem
Egyenest oda fog folyamodni.