Vérmezők

Alvadt vérem tette valóvá
A harc mi velünk született
Vajon mikor ér véget?
S kiutat mi jelent?
Valhalla vajon vár-e minket?
Medreinkből kilép a tűz
Ezernyi emlék egy másik létről
Az erdők mélyére űz
..táncolni réteken s az erdők mélyén
Por testünk születésén
Térdre rogyva kitárt szívvel, vérmezők csendességével
És én megölelem ezt a kárhozott éjszakát
Örök ágyam érzem vár reám... érzem vár reám...

De előttem kapuk nyílnak
A köd befogadni vár
Ezernyi érzéssel
Érzem, elmos az ár..

Néhány lépés a Pokol mélye
Bennem él a fekete éj
500 éve valami történt
És még most is bennem él.

A folyó meséli történetét
Ott ahol az erdők egybe érnek
A legenda szerint itt kezdődött
Az, mi most bennünk újjá éled
Miért vágyom átok lenni?
Hogy a gyűlölet öleljen át?
Egy álom űz le a mélybe
Nem kerestem, mégis megtalált
A szenvedés árnyai körbe vettek
S ne kérdezd, hogy "miért?"
Hajt a végtelenbe egy őrült képzet
Az, mi most bennünk újjá éled.

De előttem kapuk nyílnak
A köd befogadni vár
Ezernyi érzéssel
Érzem, elmos az ár..

In summum me exsurgunt
Vetustatis mille umbrarum
Runas scalpsi somno
Quodam ligno mortuo.

..táncolni réteken s az erdők mélyén
Por testünk születésén
Térdre rogyva kitárt szívvel, vérmezők csendességével
És én megölelem ezt a kárhozott éjszakát
Örök ágyam érzem vár reám... érzem vár reám...
Felszínre tör bennem
A múlt ezernyi árnya
Álmomban rúnákat véstem
Egy halott fára
A tánc valóság volt, bennem él
Jöjj velem, s megérint a legsötétebb éj
Ha eltűnik minden, mi marad?
Ha elfojt mindent a tudat?

Felnézek az égre, friss vér hull reám
A pusztulás könnyei hullnak
Nincs új hajnal a köd után.

Még néhány lépés a Pokol mélye
Már bennem él a fekete éj
500 éve valami történt
S még most is bennem él.

Lehet, hogy mégsem ez a végzet?
Csak a téboly írta át?
Ennyi maradt a fekete éjből
Érzem, most már nincs tovább..

De előttem kapuk nyílnak
A köd befogadni vár
Ezernyi érzéssel
Érzem, elmos az ár...