Betyár-Altató

Nyugszik a nap maga járásán
Csillag kél az ég alján
Felragyog, és útra vezet
Puszta betyárjának útján.

Éji tündér, moha-menedék
Törli nyomát, rejti léptét
Kilenc vármegye pusztázója
Hiába vallat hold fényét.

Nyargal a szél, vele szalad a legény
Kedvese várja út mentén
Nem sejti még ég madara sem
Árnyék jöttét éj mélyén.

Könnyes szemmel, öleléssel
Sírig tartó szerelemmel
Fogadalmat tesz árva leány
Titkokat őriz hűséggel.

Látod, mint viharban a fák, mint sötét éjben
A hold világa, én vigyázok rád
Látod, mint gyermek az anyát
Két karommal úgy ölellek, nyugodj tovább.

Kakasszóra zsandárok a faluba
Egyenesen be a szélülső házba
Zsandár urak, mit akartok
Csak azom van, amit láttok
Magamban a törvénynek én mit ártok
Zsandár urak, mit akartok
Szegény vagyok, árva vagyok
Magamban a törvénynek én mit ártok
Nem is téged kerítünk, árva leányt
Hanem a szeretőd, a gyilkos zsiványt
Aki jár itt éjjelente
Szíved alatt a gyermeke.
Add fel őt, vagy véle mégy a bitóra!
Betyár jár itt éjjelente
Szíved alatt a gyermeke
Add fel őt, vagy véle mégy a bitóra!

Felkel a nap maga járásán
Áll a legény a bitó alján
Talpig vasban, szeme színe láng
Gyűlik a nép a főutcán.

Engem ítéljenek el a nagyurak
De árva leányt megszánhatnak
Nézzék áldott állapotát
Kíméljék meg őt magát!

Látod, mint viharban a fák, mint sötét éjben
A hold világa, én vigyázok rád
Látod, mint gyermek az anyát
Két karommal úgy ölellek, nyugodj tovább.