Őszelő

Szél jött, eső hullott
Víz cseppje megfakasztott
Égnek néztem, mert Nap-anyánk várt
Fény felé elindultam
Ifjú, és szabad voltam
Erdő fedte a látóhatárt.

Lombjaim madár járta
Átszínezte nap világa
Gyermekem szél hátán messzire szállt
Óvta a földnek mélye
Teremtő hűs kezére
Életet adó csókjára várt.

Földből a bölcsességet
Ősi-örök regéket
Világ hajnalát hallgattam én
Égből a Napnak fényét
Lángból szőtt regéjét:
Örégisten dalban mesélt.

Erdőmbe emberek jöttek
Halk szavamra figyeltek
Vélem szólt csendben Világ dala
Hallgatták, és fogadták
Utódnak továbbadták
Így múlott korok hajnala.

Vele a fény, vele az élet
Föld és ég közötti világ
Fent és lent, örök és teljes
Kék folyó, nyíló virág
Kint és bent, szabad és élő
Mélyből jő, égbe megy fel
Szétosztja kincseit lám, ma
S holnapra újat nevel majd fel.

Szépséges, ős-öreg fa
Áll a dombon egymagába
Tágas erdeje emlék csupán
Vén szíve lassan mozdul
Koronája őszbe fordul
Álom jő el nyár után...

Vele a fény, vele az élet
Föld és ég közötti világ
Fent és lent, örök és teljes
Kék folyó, nyíló virág
Kint és bent, szabad és élő
Mélyből jő, égbe megy fel
Szétosztja kincseit lám, ma
S holnapra újat nevel majd fel.