Dúvad

Híres szép mezők, nyargaló szabadság
Isten tetőled, pusztai vigasság
Hadra kél a nép, magam is indulok
Hadba magammal száz betyárt elhozok
Hadra kél a nép, magam is elmegyek
Hadba magammal száz betyárt elviszek.

Nem vár engem már sem apa, sem anya
Társam csak a baj, betyároknak hada
Szőrén a lovon, mint a bősz förgeteg
Tűzvész, rémület kísér majd engemet
Szőrén a lovon, fokos a kezemben
Nincsen irgalom bujdosó szívemben.

Szabadságot, és hazát
Jövendők hajnalát
Vérével írta az égre egy nemzet
Bűnös, és bűntelen
Gazdag vagy nincstelen
Egy szív és egy lélek zendült fel érted.

Születtem, mint égnek madara
Felnevelődtem bujdosásra
Vajon hol lészen megnyugvásom
Hol ér véged bujdosásom
Vajon hol lészen megnyugvásom
Hol ér véget én bujdosásom
Sír a madár az kit bezárnak
Sír a két szeme az betyárnak
Otthon melegére nem lelhet
Dúvadja ő az embernek
Otthon melegére nem talál
Megszolgálta százszor a halált.

Hogyha kinyújtja kezét rám a halál
Kardom, kulacsom az oldalamon áll
Egyet iszom én, pipázok, s azután
Légy hű, jó barát, csak igyál szaporán
Egyet iszom én, pipázok, s azután
Légy hű, jó barát, csak igyál szaporán.

Szabadságot, és hazát
Jövendők hajnalát
Vérével írta az égre egy nemzet
Bűnös, és bűntelen
Gazdag vagy nincstelen
Egy szív és egy lélek zendült fel érted.