A Hadak Utja

Búcsúzom, jó fiaim, szép lányaim
Népünk mint levél õsz fa ágain
Megtipratott, szétszóratott
Immár holdas éjbe indulok.

Hadúr, hallván hû vitézi könnyes énekét
Csodát tett, így vigasztalván búsult gyermekét
Királyfit, és kis seregét égbe emelte
Lábuk elõtt fényes csillag útjuk vezette.

Vitézim, kik ma hátra maradtok
Õrizzétek a lángot, úgy várjatok
Esküvel fogadom meg elõttetek
Visszajövök, ha baj éri népemet.

Föld rengése, sûrû erdõknek zúgása
Folyamba sietõ patak vészes futása
Hírül adja mindig majd, ha veszély közeleg
S kardunk, amíg bírjuk, megvédjük népünket.

Hõs Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj
Égbõl önt el, mint a tenger
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!
Hõs Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj
Égbõl önt el, mint a tenger
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!

Háromszor fordult vissza a hõs sereg
Háromszor vágtázott, mint förgeteg
Taposva, vágva ellenség hadát
Ellent nem állhattak nekik a fegyverek.

Sok idõ múltán hír jövén égi csarnokba
Vészhírt hozott székelyeknek Járó Csillaga
Ismét eljõ égi sereg, csillagösvényen
S lábuk nyoma ott fénylik még m is az égen.

Hõs Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj
Égbõl önt el, mint a tenger
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!
Hõs Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj
Égbõl önt el, mint a tenger
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!