Kinizsi Mulatsága

Szép Erdélyországnak földje
Nagy vészben vala
Jõ, közelg az rút pogánynak
Szörnyû sok hada.

Dúl, rabol, és pusztít, gyilkol
Vassal, és tûzzel
Harmincszor ezernyi rab
Már láncokat visel.

Báthory, hõs, jó vezér
Ki menten útra kel
Had dúlását, nép futását
Karddal hogy felel.

Székely falvak népe is jõ
Végek harcosa, de
Harmadannyi
Mint az ellenségnek tábora.

Lóra, lóra jó vitézek
Irtsad a pogányt, hol éred
Vérben fürösszük ma mind a kardunkat!
Girbe-gurba fejfedõje
Ne téveszd, hasíts közéje
Kontyosból hírmondó sem maradhat!

Kontyosból hírmondó sem maradhat!
Kontyosból hírmondó sem maradhat!

"Veszett csata, veszett ország!"
Hõs Báthory hangja hallik
Ám nyíllal többhelyt veretvén
Lóról szédül, földre hullik
Felvirradni látszik már a
Pogány szerencsecsillaga, de
Ekkor tör fel bõsz sietve
Hadával Kinizsi maga.

Kontyosból hírmondó sem maradhat!
Kontyosból hírmondó sem maradhat!

Lóra, lóra jó vitézek
Irtsad a pogányt, hol éred
Vérben fürösszük ma mind a kardunkat!
Girbe-gurba fejfedõje
Ne téveszd, hasíts közéje
Kontyosból hírmondó sem mar.

Mint víznek árja
(nincs csatába' párja)
Úgy rohan hû Kinizsi
Rontva, tépve, vágva
Pogány porba hullva, a
Megmaradtja futva
Meg sem áll 'Sztambulig
Lába se ér útra.

Megszáll a sereg éjszakára
Kinizsi bort vész, mulatságba
Húzzák a talpalávalót igen
A vezér aprázza, nem pihen.

Két-két török holttal kezében
Azzal járja, a hold fényében
Még kettõt foga közé szorít
Síríti fényes virradatig.