Mennyei Harang

Jó régvel,már hajnal,lám elindulék
Zöld mezõ útjába, harmatnak ágyába
S ott, útban hallám az mezõ énekét
S ím, annak végén búzamezõt lelék.

Széles búzamezõben szép búzavirág
Hajlék én már érte, abból koszorút kötni, magamat mulatni
Szép szálas szöghajam ékesíteni.

S ím, feltekinték a magos egekbe
Fel, a magos egekbe, hold, és nap közébe
S ott jõdögél le egy kis gyalogösvény
S ösvényen lépdel egy arany tündér.

Szóval szól, mond nékem az arany tündér
Szép húgom, készülj érted jöttem, vélem jövél
Vélem jövél el az ég tetejébe
Fel, tágas égbe, hold, s nap közébe.

Elsõ kakasszókor jönnék nézésödre
Másod kakasszókor tégöd megkérlek
Harmad kakasszókor elbúcsúzzál, készülj
Negyedik kakasszókor tégöd elvinnélek.

Ne sírj, Anyám, immár Nap, s Hold közé megyek
Ne sírj, Anyám elbúcsúzám...
Mennyei harang, húzatlan es megszólalék
Gyenge lányodat fel az Égbe vezeték...

Indulj el egy úton
Én is egy másikon...
Ha egymást találjuk, egymásnak se szóljunk
Aki minket meglát
Mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni
Idegenek vagyunk.