A Szikla Legendája

Sem Maros két partján tenger csodafűvel
Sem imádságokkal, sem jámbor énekkel
Nem tudták javasasszonyok megjajítani
A rég betegen halódó szegényembert.

Mondá egyszer öreg bába a szenvedőnek
Amaz magas sziklán csodás füvek teremnek
Öreget fiatalítnak, bajt gyógyítanak
Abból ha lehetne venni, vége a bajnak.

Sziklának nagy meredekjén ember sose járt
Hegyébe talán még a madár is félve szállt
Csak betegnek kicsiny fia tett erős vigaszt
Utat lel a sziklán, s csodafűvel kórt mulaszt.

Feljutott hát végre, nagy üggyel, nagy bajjal
Talált majd a fűből, tépett is marékkal
De ahogy indult volna, az ösvény lezárult
Fel még csak jutott, de lefelé nem visz út.

Kiállt hát rögvest a szikla tetejébe
Gyógyírt megmutatta, majd rejtve ingébe
Búcsúzóul néhány szót még elkiáltott
Abban a pillanatban leugrott a mélybe.

Így halt a fiú, ki apját oly erőst szerette
Hogy gyógyírért cserébe életét adta érte
S azontúl fogva a sziklát nem nevezik másnak
Mindenki így ismeri: a Fiú sziklájának.