Dózsa Rongyosa

Parasztvezér, szava eleven vág
Kereszteshadak, kapán, kaszán
Hangjuk égre zeng, dühük égő
Úrféle nem maradhat élő.

Éhes áradat, üszök és rom
Dühből gyűlölet, mi fájdalom
Vérpatak folyik, dögvész mulat
Húszerez paraszt, ha kaszára kap.

Nem leszünk soha rabigán már
Asszonyunk, fiunk, haza is vár
Dolga van elég a hadaknak
Zsarnokink míg nyakunkon maradnak.

Vezed néped, Jó Dózsa vezér
Énekünk hegyre, völgybe elér
Hallja meg az úr, hallja paraszt
Dózsa rongyosa, íme, hogy mulat.

Székely Dózsa György, eleven láng
Hangja, mint vihar az éjszakán
Tüzek gyúlanak, remeg a föld
Rongyosok dühe mindent elsöpör
Dózsa, adj hitet, veled az ég
Zsarnokink hadát te vered szét
Szolga lesz szabad, halld igazát
Állatokként nem élhetünk tovább.

Ütik a rézdobot, hoznak véres kardot
Lovam nyereg alatt, magam fegyver alatt
Kard az oldalamon, lovamon nyereg
Menni kell galambom, az Isten áldjon meg!
Felettem kard fordul, piros vérem csordul
Sirass édesanyám, sirass, kedves rózsám!
Köss K&H síbizto.