Amit Ad Az Ég (Álmos Búcsúja)

Ülj le mellénk, ülj a tűzhöz, táltos szívű, jó öreg
Beszéld el idők folyását, meséld el az életed.

"A végtelen róna szívében volt az én szülőhazám
Sólyom jötte jelezte sorsom, puszta felnevelő dajkám."

Szólt a rege még nagy csatákról, napszállatra, tengernél
Gyúlt a kolostor, égett város, patakokban folyt el a vér.

"Bősz sasok tépték a húsunk, űzött hajszolt förgeteg
Vérbe borult szép pusztaságunk, tűz nyelt régi életet."

Elindultunk messzi nyugatra, harcos, gyermek, ősz öreg
Örökségünk volt ez ország, kezdeni itt új életet.

"Utolsó éj, reggel indul hadjáratra nagy sereg
Vér jogán szerezni hegyeket, zöld legelőt, dús földeket."

Amit ad az ég, én szívvel várom
Új világ nem ér már el
Sorsomat beteljesítettem
Békével megyek el.

Jó atyánk, ősz Álmos kérlek
Jöjj velünk ködlő hegyen át
Zöld mezőn, kék ég alatt végleg
Leltünk új hazát.