Kikelet

Gyűlöl a sors, mert igaz ősi
Ha bujdosó is, rejtett, titkos
Megfárdat, de él még vérünk, s
Maradt tiszta. Sosem piszkos.

Lángtengeren, vérözönben
Vágtunk át, míg ím, elértünk
Csonka hazát, eskü-átkot, s
Hullottunk. de meg nem törtünk.

El sem rejtett gyűlölségen
Ezüst tükrű, hideg szókon
Öltek újra. Öltek tettel, de
Le nem győztek, büszke sólyom.

Halálcsendbe borult, néma
Átkozott, hideg a táj, ha
Énekink - A Föld dalát
Nem visszhangozhatja már.

Hangja a földnek zengjen az égig
Dala erőnknek hívja erényid
Szemek bús lángja napra tekintsen
Csendje a kőnek új hadat épít
Ébredjen újra minden ős látnok
Szólítson útra hű szavat, álmot
Gyáva ha szánja vérét a harcra
Szívét erődnek sietve adja!

A fényes nap immár elnyugoda
A föld színe sötétbe borula
Nappali ég éjjelre változa
Este csendje nyugodalmat hoza
Napkelettől egész napnyugotig
Szent nevedben bíztam, és fáradtig
De megbocsáss, én szívemből szánom
Könnyek miatt nincs szememen álom.