A Juhászlegény Balladája

Szép sarjú juhászlegény őrözgeté
Végtelen sok johát, ezer báránykáját
Aós amint őrzé, nagy szívvel keríté
Fúja, fúvogatja mindig furulyáját.

Zöld mezőben szerte, nagy határnyi réten
Legelészik rajta néztelen sok nyája
Szép fehér juhászlegény el sosem búsula
Míg szeretője dalát fújja, fúddogálja.

Amott jövend három gonosz disznóőrző
Csizmában a késük, övükben a balta
,,Adjon Isten víg napokat, szép juhászlegény
Éles késeinkkel sok johod add el nékünk ma!"

Nem adom el, még egyet sem, nem eladni vagynak
Kedvesem ma este vár, hogy rovást együtt tesszük!
,,Ha nem adod szép szerént, mit kérünk, juhász
Éles késeinkkel mink bizony fejedet vesszük!"

Ha fejem veszitek, szép piros véremet
Temessetek báránykám jászlába engemet
Kisebb furulyámat megbúsult fejemhez
Nagyobb furulyámat lábamhoz tegyétek!
Ha felülről fú szél, mindig fúddogálja s
Ha alulról fú szél, fújja, fúddogálja
Békén nyughatnék immár
Kedvesem dalát, ha fújja, az vigyáz majd rám!

Lovam haját lefelé fújja a szél
Köszönöm, rózsám, hogy eddig szerettél
S azt is igen, hogy engemet megvettél
Hogy nálamnál szebb szeretőt kerestél.

Adjon Isten szebbet, s jobbat nálamnál
Nekem pedig csak olyat, mint te vó'tál!
Adjon olyant, kinek lova, szekere
Egyen meg a keserűség mellette!