Hírhozó

Közönynek, bűnnek tengerén
Haló fajta, lobbanó remény
Menedéket nem kívánok, és
Nem hajt már a vér.

Vele még nem elég az áldozat
Szeme ég, feledék ma álmokat
Tavaszra nyár jő, nyárra tél
S ébred majd a vér.

Gyilkos ősök beteg gyermeke
Sárral élő korcsok éneke
Hálátlan-hazátlan szavát
Ha éneklik a fák.

Elhal minden, mi hív, igaz
Burjánzik a dudva, nő a gaz
Hazám lesz akkor is, ha fáj
Ha nem jő többé nyár.

Tűnő por, elmúlt kor, egy
Jobb világ nevelte ember
Úgy élt, lám, mint a gyermek, aki
Gyávának lenni nem mer
Úgy dobta oda életét
Mint akinek minden mindegy már
Értünk, kései maradékért
Vállalta, mi jő, mi vár.

Míg velem a csengő szó
Jó anyámtól útravaló
Míg értem a föld dalát
Addig nem félem az éjszakát!
Nem árthat, nem üldözhet el
Dalomra lesz, aki majd felel
Míg velem a szóló szó
Lesz majd mindig Hírhozó!