Puszta Föld

Hetvenkedve erejével
Tarjagos, bősz főurak
Rimákkal, föld szemetével
Honi méltóság így mulat.

Igricekkel, regősökkel
Övre ezüstös tükörrel
Külhonba forgott szakáccsal
Zeneszóval, muzsikával.

Öregebbje bortól kába
Fiatalja asszonyt-hajtó
Birtoki mindnek országa
Senkinek fejet nem hajtó.

Legnagyobb részt hadba se száll
Röhögé csak vérem kardot
,,Király, mit főzött most: övé
Vívja meg maga a harcot!"

Fényes sereg állt fel mégis
Felállt, s magát sánccal zárta
Szekértábort láncra kötve
Győzelemre, vagy halálra.

Erős tábor lett a veszte
Erős tábor, és széthúzás
Elmaradottakból új had kitelne
Így veszett vérbe az ország.

Vérlángban a hajnal ködje, bíbor fénnyel kel a Nap
Seregeknek út-erődje, honra rontó áradat
Az hadak színét találja vérbe fúlva pirkadat
Fuss, király, véled az országnak reménye, védd magad!